FELV:

A macskaleukózis hazánkban is igen gyakori, gyógyíthatatlan macskabetegség. Sajnos máig sok cica kerül végleges elaltatásra macskaleukózis miatt, noha hatékony vakcina áll rendelkezésre ellene.

A macskaleukózis-vírus (FeLV) egy macskákat megbetegítő vírus. Ez a kórokozó a macska bizonyos sejtjeibe jutva, a sejtek osztódási folyamata felett átveszi az uralmat. Ezzel biztosítja, hogy a további sejt-generációkban is fenn marad és testszerte szétszóródik a fertőzött sejtekkel. Néhány macskában a vírussal való fertőződés hatására igen komoly betegség fejlődik ki, amely daganatos megbetegedésben, a csontvelő és az immunrendszer gátolt működésében (immunszuppresszió) nyilvánulhat meg.
A macskaleukózis vírusa világszerte elterjedt; mindenütt macskáról macskára terjed, az ember nem fertőződik vele. Azonban a legyengült immunrendszerű vírushordozó egyedek sok, egyéb kórokozóval lehetnek terheltek, amelyek viszont a gyenge ellenálló-képességű (HIV-pozitív, kemoterápiás kezelés alatt álló) embereket megbetegíthetik.
A vírus macskáról macskára közelebbi, tartós érintkezés során vihető át nyállal (tisztálkodás, harapás), vizelettel, ill. egyéb testnedvekkel (pl.: szem-és orrváladék).
Egyszeri vírusfelvétel csak kivételesen ritkán vezet fertőzéshez. Sokkal gyakoribb, hogy a huzamosabb időn keresztül közösen használt itató-, etetőtál vagy közös alom vezet a vírus egyedek közti terjedéséhez. A kóborló és verekedő, nem ivartalanított kandúrok sokkal jelentősebb kockázatnak vannak kitéve!
A vemhes állatoktól az utódok is fertőződnek már az anyaméhben vagy szoptatáskor a tejjel. Lehetséges, hogy a méhben fertőződő embrió a vírusfertőzés következtében felszívódik, és így az állattulajdonos nem is szerez tudomást arról, hogy macskája vemhes volt. Ezenkívül az is előfordulhat, hogy a fertőzött magzatokat az anyaállat elvetéli vagy a kölykök röviddel megszületésük után pusztulnak el. Ritkán a fertőzött kölyök megéri a kifejlett kort és hordozni fogja a betegséget.

Tünetek

Az esetek egy részében a fertőzött macskák semmilyen tünetet nem mutatnak, de a társaikat mégis képesek megfertőzni. Ha a betegség észlelhető tünetekben is megmutatkozik, akkor a következő jeleket figyelhetjük meg: súlyveszteség, gyengeség, láz, dehidráció (a szervezet folyadékvesztéses állapota), felső légúti gyulladás, kötőhártya-gyulladás, hasmenés, szájbeli fekélyek, súlyos ínygyulladás, bőralatti tályogok és nyirokcsomó-megnagyobbodás. A vírus a vörösvérsejteket is megtámadhatja, ezért vérszegénység is kialakulhat. A fehérvérsejtek is károsodnak és az immunrendszer meggyengül. A beteg macska fogékonnyá válik egyéb vírusos, bakteriális, egysejtű élősködők vagy gombák okozta fertőzésekre is, ekkor ezeknek a fertőzéseknek is mutathatja a tüneteit, amelyek a legkülönbözőbbek lehetnek.

Számtalan diagnosztikai teszt áll rendelkezésre, amivel a fertőzés igazolható. Azonban ezek egyike sem 100%-ig megbízható, ezért kérdéses esetekben javasolt többféle teszttel megerősíteni a diagnózist. A tesztek értékelésekor sok szempontot figyelembe kell venni. Lehetséges, hogy a teszt negatív lesz, habár az állat fertőzött, de még a korai szakaszban van és a vírus partikulák csak kis számban fordulnak elő a keringésben. Éppen ezért ha egy macska a betegség tüneteit következetesen mutatja, de a teszt negatívnak bizonyul, célszerű azt egy vagy néhány hónap múltán megismételni. Különösen igaz ez, ha a macska - életmódjából adódóan - nagyobb valószínűséggel lehet fertőzött vagy tartósan érintkezett bizonyítottan fertőzött macskával.
Mivel a betegség gyógyítására jelenleg még nincs mód, legfontosabb a megelőzés. A zártan tartott macskák vagy azok, amelyek kisebb eséllyel találkoznak ismeretlen előéletű más macskákkal (pl.: kandúrok esetén az ivartalanítottak) sokkal kisebb kockázatnak vannak kitéve. A legbiztosabb védelmet a vakcinázás jelenti.

Ha a fertőzöttség beigazolódik…

A fertőzöttnek bizonyult macskát a többi macskától elzártan kell tartani, hogy a betegséget ne terjeszthesse tovább! Az ilyen egyed nemcsak a macskaleukózis vírusával, hanem legyengült ellenálló-képessége miatt sok egyéb kórokozóval is fertőzheti társait.
A fertőzött állatokat minimum 6 havonta állatorvosi vizsgálatnak kell alávetni az esetlegesen jelentkező tünetek, állapotváltozás felismerése céljából.
A fertőzött, de tünetmentes állatokat – ha korábban nem voltak – be kell oltani a lehető legtöbb, más fertőző macskabetegség ellen, hogy ezzel is csökkenthessük annak a kockázatát, hogy a legyengült immunrendszerű állat más betegségekben is megbetegedjen.
Azokban a háztartásokban, ahol több macskát is tartanak, a leukózis-pozitív állatokat el kell különíteni; közös etetőt, itatót vagy almot sem szabad használni. A többi egyedet tesztelni kell és ha negatívnak bizonyulnak, be kell oltani macskaleukózis ellen.

Kezelés

A fertőzött egyedből a vírust kiirtani semmilyen kezeléssel nem lehet. A támogató (palliatív) kezelés módját sok tényező befolyásolja, mint pl.: az állat kora, immunrendszerének erőssége és az egyéb fennálló betegségek.
A kezelésre használt szerek két fő csoportba sorolhatók. Az egyikbe az „immunerősítők” tartoznak, amelyek az immunrendszer működését segítik elő a kórokozók elleni harcban. A másik csoportba tartozó „antiviralis szerek” a vírusok sokszorozódását gátolják.
A kezelések hetekig tartó injectios vagy otthon, szájon át alkalmazott kezelések is lehetnek.
A támogató terápia része az infusios folyadékpótlás, amely a szervezet folyadékveszteségét csökkenti. Emellett a kiváló minőségű táplálás is alapvető jelentőségű. A másodlagosan jelentkező fertőzéseket is kezelni kell. Ha az állat daganatos elváltozást mutat, kemoterápia is alkalmazható. Azonban mindenfajta kezelés ellenére, a betegség tünetei bármikor újra megjelenhetnek és a vírust az állat szervezetéből kiűzni nem lehet.

Mit tegyen?

• A háztartásban élő összes macska immunstátuszát meg kell ismerni, azaz azt, hogy az állat fertőződött-e a vírussal vagy sem

• A pozitív (fertőzött) egyedeket minden pillanatban, szigorúan elkülönítve kell tartani a többi macskától

• El kell fogadni, hogy a macska fertőzöttsége még nem feltétlen jelenti azt, hogy az állat szenved. Bizonyos egyedek évekig élhetnek tünetmentesen, az egészségesekkel egyforma életszínvonalon, míg másokban komoly betegség fejlődik ki a fertőzés hatására

• Készítsen írásos feljegyzést és ütemezést a rendszeres állatorvosi látogatásokról

• Az állatorvos által előírt gyógyszereket mindig pontosan, rendszeresen adagolja

Mit ne tegyen?

• Amíg nem ismeri a macskája immunstátuszát, addig ne hozzon új egyedet mellé

• Ne higgye, hogy vakcinázott állat sosem kaphatja meg a fertőzést, mert egyik vakcina sem képes 100%-os védettséget biztosítani

• Ne engedje, hogy leukózissal fertőzött macskája a szabadban kószáljon

• Ne engedje, hogy leukózissal fertőzött macskája nyers húst egyen (ez a gyenge immunrendszerű egyedekben a Toxoplasmosis nevű fertőzéshez vezethet)

Mikor forduljon állatorvoshoz?
 

• Ha az előírt gyógyszerek alkalmazása után negatív reakciót észlel

• Ha macskája leukózissal fertőzött vagy ismeretlen előéletű macskával érintkezett

• Ha macskája állapota rosszabbodik

• FORRÁS: Dr. Paulina Anna