A maine coon már az 1900-as évek elején megmutatta magát a kiállításokon az Amerikai Egyesült Államokban. Valószínűleg ezek a maine-i macskák voltak azoknak az első macskáknak a leszármazottai, melyeket a gyarmatokra hoztak be, később pedig Angliából importáltak. Voltak köztük egyszerű, hosszúszőrű házimacskák, de perzsák is. Valószínűsíthető, hogy ezekből az egyedekből tenyésztették ki az eredeti fajtát Maine államban úgy, hogy a tanyasi házimacskák fizikumát és erősségét ötvözték a korabeli hosszúszőrű perzsával. Már a 19. század első éveiben igen elterjedt volt ez a fajta a Maine állambeli farmokon, sőt, akadtak olyanok is, akik tenyészteni kezdték. Emellett különböző kiállításokon is megjelentek, melyeken a perzsákkal közös csoportban vehettek részt, de különbséget tettek a maine-i és az Angliából származó perzsák között. 1908-ban került fel a törzskönyvezett macskák listájára, de 1915-től mégsem tenyésztették a fajtát, csupán egyszerű háziállatként tartották. 1950-es években újra felfedezték ezt a különleges fajtát, és ekkor jött létre a Central Maine Cat Club (Központi Maine Macska Klub), aminek az volt a célja, hogy a fajta fenntartása mellett minél népszerűbbé tudják tenni ezt az őshonos amerikai macskafajtát. A fajtastandard rövid időn belül elkészült, és kiválasztották azokat az egyedeket Maine-ből, akik ennek a standardnek teljesen megfelelt, és meg is kezdték a tenyésztési programot. Végül 1976-ban hivatalosan is elismerték a fajtát a C. F. A.-nál, majd az első maine coon példányok megérkezése után Európába, 1983-ban a FIFé (európai székhelyű koordináló macskaszervezet) is bejegyezte a fajtát. A maine coon pedig világszerte az egyik legnépszerűbb és legismertebb fajta lett.
A Maine Coon egy igen nagy testű, izmos macska. Mellkasa meglehetősen széles. Lábai tömzsik, és közepes hosszúságúak. Nagy, kerek mancsai vannak, lábujjai között pedig szőrpamacsok találhatóak. Farka hosszú. Lassú fejlődése miatt a négy éves kort is elérheti, mire végleges méretét eléri. A hímek ennél a fajtánál is nagyobbak, mint a nőstények. Feje közepesen nagy és széles, szögletes pofája van, pofacsontja meglehetősen széles. Erős álla van. Fülei széles alapúak, egy fülnyi távolságra állnak egymástól, a végük hegyes, a végén pedig hiúzhoz hasonló szőrzet van. Távol ülő szemei nagyok és kifejezőek, enyhén befelé dőlnek. A szemszíne bármilyen lehet. Bár sűrű és nehéz felépítésű a szőrzete, mégis lágy esésű. Hátsó lábain és a hasán hosszabb a szőre, mint pl. a vállán. Jellegzetes a szép gallér. Csak természetes színekben tenyésztik cirmos mintázattal (lehet csíkos, pettyes és foltos), vagy anélkül, fehér foltokkal, vagy ezüst-fehér aljszőrzettel. Nem megengedett színek a colorpoint, a burma színezet, az őzbarna, a lila, a fahéj, a csokoládébarna.
Hosszú szőrzete ellenére nem kell kimondottan sokat gondozni, mivel a tanyasi őseitől örökölte azt a tulajdonságát is, hogy szőre nem gubancolódik.
Rendkívül barátságos természetű, kedves, tásaságkedvelő macska, mégha ezt első ránézésre nem is gondolnánk róla. Nagyon élvezi a játékot, a szórakozást, mindenre felmászik, de tud nagyon lusta is lenni. Szeret gazdája ölében feküdni, élvezi, ha simogatják, babusgatják. A jól szocializált Main Coon jól kijön a gyerekekkel, és más háziállatokkal is. Nem ellenzi a heti fésülést sem. Jó alkalmazkodó képessége miatt jól érzi magát a szabadban és a lakásban is. A nagy testű macskákra általában nem jellemző, lágy, visszafogott hangja van, amit hallat is, ha valamit el szeretne érni.
